A Mária Magdolna nevet édesanyámtól örököltem, örömmel viselem. Szeretem a pillanatokat fényképezni, utcán, spontán helyzetekben, de szívesen alkotok kérésre is, természetesen csak addig amíg a saját látásmódom is látható, érezhető.

Álmaimat valósítottam meg amikor, elkezdtem fotózást tanulni, tanulok a mai napig is. Fotográfiámban főként a sajátos látásmód mutatkozik meg. A nevem mellett egyre gyakrabban jelenik meg a szociofotós megszólítás. Én ezt még megelőlegezett jelzőnek gondolom.

Gyermekkoromban sok időt töltöttem idős, nagy tapasztalatú emberek társaságában, figyeltem mozdulataikat, hallgattam bölcsességüket. Ez a szenvedélyem a mai napig is megmaradt. Képeimet leginkább fekete-fehérben készítem, ráncos arcok, kezek, történetek, természet és gyakran a szegénység.

Szoció- és portré fotóimon rendszerint visszatükröződik az érzékenység, de alkalmanként a dac, a lehetetlen pillanatokig való kitartás is felfedezhető a képeken.

Mára már a fotóskörökben is jegyeznek, pályázatokon veszek részt, kiállítások fotói elkészítésére kérnek fel, de én leginkább a ,,saját fejem után menve” alkotok.